Miközben próbálom összerakni a saját regényemet, óhatatlanul is belefutok olyan oldalakba, ahol az Írói hibákkal  (is) foglalkoznak. Ezek a hibalisták elsőre ijesztőek, hiszen próbálnak mindent lefedni, de épp ezért olykor magukkal is ellentétbe kerülne. Például hibaként írják, ha az író túl komolyan veszi az írástechnikai szabályokat, vagy pont nem követi a szabályokat, esetleg megpróbál mindenkinek írni, de az sem jó, ha senkinek sem ír... vagy  reggel nem köti be a cipőfűzőjét és emiatt elmulasztja a Telihold Táncot, amiért az istenek nem áldják meg a kéziratát.
Ez utóbbi kifejezetten fontos!
Valójában minden hiba attól függ, hogy az író épp hol tart a kéziratában, vagy az életében, milyen hatások érik alkotás közben. Ugyanakkor vannak olyan hibák, amik már az olvasónak is feltűnnek, épp ezért ebben a részben -Jed Herne videói alapján- 12 hibát fogunk átnézni, amikre minden kezdő írónak érdemes odafigyelnie.

 1. A főhős túl korán győzi le a főellenséget

Csak képzeljük el a szituációt, hogy kinyitunk egy könyvet, amiben az író az első oldalaktól kezdve folyamatosan arra készíti fel az olvasót, hogy a Főellenséget le kell győzni. Izgatottan olvassuk a sorokat, majd az első összecsapásnál a Főhős tényleg legyőzi az ellenséget... és még hátra van a könyv háromnegyede.
Ezután hiába csap össze a Főhős az Ellenséggel, azoknak már nem lesz akkora súlya, még akkor sem, ha a Főhős a következő csatában veszít.
A Főhősnek azaz útja, hogy küzdjön egy Célért és ezt a Célt végül, a legfőbb Ellenséget legyőzve, valamilyen formában elérje. Ha rögtön a történet egyharmadában megadjuk neki a győzelmet a tényleges Ellenséggel szemben, onnantól mi fog az útjába állni? Mitől lesz izgalmas a történet?

2. Ismétlődő jelenetek

Vegyünk például egy baráti beszélgetést. Az első fejezetben a két karakter ül egy szobában és beszélget. A második fejezetben áttérnek egy kávézóba és ott beszélgetnek. A harmadik fejezetben bemennek a munkahelyre és megint beszélgetnek... unalmas, nem igaz?
Hiába vannak nagyon jó információk elszórva a párbeszédekben, a jelenet maga nem változik, így szép lassan leül a cselekmény.
A jelenetek változatossága elengedhetetlen, hogy folyamatosan fenntartsuk az olvasó figyelmét, épp ezért érdemes legalább kulcsszavakban összeírni, melyik fejezetben mit terveztünk, mi az, ami az adott fejezetben előre mozdítja a cselekményt?

3. Passzív főhős

Azzal mindenki egyetért, hogy a Főhős létezése nélkül nagyon nehezen születik meg egy regény, ő az egész történet lelke. Ugyanakkor érdemes átgondolni, hogy ez a karakter mennyire aktív résztvevője az eseményeknek?
Vegyünk egy példát: Főhős él egy faluban, amíg meg nem jelenik rajta a Kiválasztottak jele. Eljönnek érte a Palotából, majd a Királyi Jós közli, hogy a Főhős vállán nyugszik a világ sorsa. A Bajtársak természetesen segítenek neki; az egyik megszervezi a hadsereget, a másik összehozza a Főhőst a szerelmével, a harmadik megtervezi a világmegmentést... mindebben hol van a Főhős? Mi az, amit csak ő képes végrehajtani, vannak-e olyan esetek, amikor az ő döntése számít, az ő döntése lendíti be az eseményeket?

4. Gyenge "Trough-line"

Ez az angol kifejezés egyszerre foglalja magába a történet fókuszát, a karakter megtett útját és a cselekmény ívét.
Lényegében a "Through-line" egy olyan mondat, vagy még inkább rövid leírás, amiben a történeted mintái találhatóak, de ezt magyarul csak úgy tudom érdemben átadni, ha kicsit szétszedem a szó tartalmát.

1) A Történet fókusza
Érdemes letisztázni, hogy "Miről szól?" a történet. Mi az, amit el akarunk mesélni, mi az a téma, ami végig ível az egész regényen?

2) A Karakter íve
Vessünk egy pillantást pl. Frodóra, a Gyűrűk Urából. Honnan indult, milyen személyiségként kezdett neki a kalandnak? Milyen megpróbáltatásokon ment keresztül? Ezek hogyan befolyásolták, hogy a történet végén a Végzet Hegyébe dobja az Egy Gyűrűt?
Ez képzeletbeli idővonal határozza meg, hogy a Főhős miként fejlődött a kaland során, honnan indult és hova tartott, és mi kellett ahhoz, hogy a célját elérje.

3) Cselekményív
A karakterhez hasonlóan a Cselekménynek is megvan a maga idővonala, de ez sokkal korábbról indul(hat), mint a Főhős útja.
Példának a Harry Potter és az Azkabani Fogoly c. könyvet nézzük meg. A könyvben Harry már azzal az információval találkozik, hogy Sirius Black megszökött az Azkabanból, vagyis a Cselekmény idővonala jóval Harry első megmozdulása előtt kezdődik és állandó fenyegetésként van jelen a könyv elején.
Ezt követően minden információ, minden cselekedet ezt a kiindulási pontot (Sirius szökése) támasztja alá, majd megcáfolja Sirius gonoszságát. Cselekmény szinten tehát ez a történet Sirius szökésével kezdődött és a  tényleges szabadságával ért véget.

Ezek alapján érdemes végig gondolni, hogy a Téma hogyan határozza meg a Cselekményt és ez hogyan hat ki a Karakterre? Mert ez lesz az, ami igazán biztos irányt ad majd a regény történéseinek.

5. Elúszik a történet közepe

Egy történet alapvetően három részből tevődik össze:
- Az Első Harmadban megtörténik a főhős és a világ bemutatása, majd megindul a cselekmény.
- A Középső Harmadban akadályok gördülnek a Főhős elé, eléri a mélypontot, majd mégis lát reményt a megoldásra.
- Az Utolsó Harmadban megtörténik az áttörés, meglesz a megoldás és ezt követően lesz egy jó/drámai végkifejlet.

Az Első és Utolsó Harmadra azt mondhatjuk, hogy látványos, hiszen ott valami kezdődik és befejeződik, de ennek a kettőnek az átkötése általában valahol félresiklik. A megoldáskeresésben a cselekmény ellaposodik, a jelenetek ismétlődnek és minden túl unalmassá válik, szinte nem történik semmi.
Ennek megoldása amilyen egyszerű elméletben, olyan nehéz a megvalósításban; Mi azaz akadály, ami megakasztja a Főhőst és egyben rávezeti a megoldásra?
A történet közepe a megoldás rávezetését foglalja magába, de azt a legdrasztikusabb módon teszi. A Főhős ezen a ponton lehet összetörik, vagy megpróbál elmenekülni, feladja... egy olyan mélypontnak kell beköszöntenie, amiből látszólag nincs remény, mégis ez a mélypont világítja majd meg a Főhős előtt a megoldást.

6. Erőtlen következmények

Vannak írók, akik egyszerűen féltik a Főhősüket és ha lehet, minden felmerülő konfliktusból kimenekítik. Ennek mindössze annyi a hátránya, hogy így a történetből is kiveszik az izgalom.
Ha a Főhős mindent könnyen megold, a legeszélyesebb csapdákat is karcolás nélkül megússza, akkor hiába dolgoztunk az alapokon, az olvasó egyszerűen le fogja rakni a könyvet.
Ilyen esetben tegyük fel a kérdést: Ebben a helyzetben mi a legrosszabb, ami a karakterrel történhet? Mi történik, ha megsérül, ha hibázik, ha valamit elfelejt? 
Játszunk el a gondolattal és engedjük, hogy a Főhős tökéletlensége a felszínre kerüljön!

(Folytatás a következő cikkben)