Bár a Blog még csak most indult, már megkaptam az első kihívásomat a Tintaszerkezetek alkotónőjétől. Ezúton is köszönöm Emilíának a felkeresést, majd kiderül miféle titkokat tudsz meg rólam. ;) 

A Kihívásról röviden

A tag kitalálója Reinman Franciska, akinek ezúton is köszönjük a kérdéseket! :)

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!

3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

A Válaszok

 1. Kevélység: 

Nem igazán volt ilyen. Mindegyik sztorimat szerettem, de sosem annyira, hogy ne kérjek róla kritikát, főleg, ha azt éreztem, hogy valami, valahol nem stimmelt. Olyan kritikát viszont már kaptam, aminek olvasása közben szinte egy katonai kiképzőtáborban éreztem magam és minden pontnál vártam az "ÉRTETTE?" végszót. Ez akkor eléggé rosszul esett, de pont ez ösztönzött arra, hogy folytassam és fejlesszem magam, szóval lényegében nem bántam meg.
Aminél nem szeretem a kritikát, azok a készülő írásaim. Ha én is tudom, hogy az ötlet még kiforratlan, még csiszolni kell rajta és az első vázlat valahogy mégis kikerül a kezeim közül, arra nem fogadom el a kritikát, legyen az bármennyire is jószándékú. Majd ha már megmutatom, jöhetnek a tanácsok. :)  

2. Kapzsiság:

Erre egyszerű a válasz: Van. Épp egy induló vállalkozásban vagyunk a testvéreimmel, ahová ugyanúgy történetek kellenek. Ám itt a bevétel elsődlegesen nem az enyém, hanem a vállalkozásé. Ezt érdemes elszeparálni egymástól, hogy elkerüljük a felesleges vitákat.
Ha a vállalkozáson kívülre szólna a kérdés, akkor is azt mondanám, hogy van, mert valamelyik történetemből előbb-utóbb kiadható regény lesz. Ennek az árát majd a kiadó meghatározza. :D

3. Bujaság:

*hangosan röhög* A legelső ilyen próbálkozás még a fórumos szerepjáték idején született, olyan 14 éves koromban. Ott privátban írtunk erotikus jelenetet, váltott levélváltással, hogy melyik karakterünk mit csinált a másikkal. Novellában csak később írtam erotikát, de bevallom, az nem lett a legjobb alkotásom.
Erotikát nagyon nehéz írásban tényleg hitelesen átadni úgy, hogy az ne csapjon át pornóba. Ugyanez a nehézségi szint érvényes a horrorra is. Nekem ezeket külön tanulni kellett, egy írótáborban külön gyakoroltuk is, hogy hogyan adjunk át erős érzelmeket.
Még most sem tartom magam jó erotikus írónak, ahogy a horrorhoz sem értek... de ezzel úgy vagyok, hogy majd az olvasók eldöntik. :) 

4. Irigység:

Volt, de már nem emlékszem melyik és ezért a hibájára sem emlékszem. Olvastam rossz sztorit, amiben erős logikai hibák és nagyon elrontott dramaturgiai ív volt, de arra nem irigykedtem, csak csóváltam a fejem. Az ilyen könyvek sikeressége pedig inkább a jól alkalmazott marketingen múlik, amire viszont szoktam irigykedni. :D

5. Falánkság:

Volt és az lett az eredménye, hogy egyikkel sem készültem el. :D Nem jó dolog, nem is akarom csinálni... de néha olyan jó érzés valamivel haladni. :D

6. Harag:

Nem. Haragból sosem formáltam karaktert, mert etikátlannak tartom. Ha bajom van az illetővel, akkor odamegyek és megbeszélem vele. Tisztázzuk a nézeteltéréseket, mert nem szeretem, ha a gondolataimat egy ilyen eset befolyásolja.
Olyan eset viszont volt, hogy egy ismerőst/vendéget vittem át írásba, mert tetszett a stílusa. Ez viszont szerintem dicséret, mert hát mi lehet az író legnagyobb öröme, ha nem az, hogy nem kell sokat agyalnia egy karakteren? :D

7. Lustaság:

Nos... volt, de valójában nem bántam meg. Most, hogy már tanultam, fejlődtem az írásban, újra elővehetem ezeket a publikálatlan írásokat és felfejleszthetem őket. Ilyenkor viszont vicces összehasonlítani, hogy milyen volt régen és milyen most. :) 

Azt még nem tudom, hogy ezek a válaszok mennyiben lehetnek érdekesek másoknak, de én nagyon jól szórakoztam. :)