Első lépés: Miről szól a mű?

• A Logline lényege, hogy 1, max 2 mondatban (kb. 20-40 szóban) foglalja össze a történet cselekményét.
  Példaként álljon itt a Puliwood.hu Totál Szívás (Breaking Bad) logline-ja: "Egy gyógyíthatatlan tüdőrákkal diagnosztizált kémia tanár metamfetamin gyártásba kezd egykori tanítványával karöltve, hogy biztosítsa családja megélhetését halála után."

Ebben is jól látszik, hogy azonnal megválaszolta a "Ki-Mit csinál-Miért" hármas kérdéskört, ami minden cselekményvázlatnál az egyik legfontosabb elem, hiszen a nézőt/olvasót az érdekli, hogy Ki a főhős, Mit csinál(t) és ezt Miért teszi/tette.
Ha erre a három kérdésre az a válaszod, akár íróként, akár olvasóként/nézőként, hogy "Van az a srác/csaj, aki csinált dolgokat, mert... csak", akkor biztos lehetsz benne, hogy bajok vannak a cselekménnyel.

A Logline mellett azonban van még egy fontos tényező, ez pedig a Premissza.

• A Premissza a filozófiában olyan állítás vagy elképzelés, amelyet igaznak fogadunk el, és gondolkodási alapként használjuk más elképzelések kialakításához. Az irodalomban/filmekben ez úgy nyilvánul meg, mint egyfajta erkölcsi tanulság, vagy még inkább egy olyan állítás, amit az író a művében vagy cáfol, vagy megerősít. Például ha az író azt állítja (A Breaking Bad példájánál maradva), hogy "A  pokolba vezető út jószándékkal kikövezve" és a cselekmény végig ezt az állítást támasztja alá, akkor nézőként/olvasóként mondhatjuk, hogy a történet következetes és mi elégedetten dőlünk hátra, hogy az alkotó nem csapott be minket és nem arra hozta ki a cselekmény végét, hogy pl. a "Jó legyőzi a Gonoszt".

Az alkotás folyamán előfordul, hogy a premissza nem egyszerre születik a cselekménnyel, de amikor késznek nyilvánul egy mű, akkor az alábbi két pontot illik letisztázni. Tehát ahhoz, hogy egy mű/epizód/fejezet működhessen szükség van az író elhatározására, hogy Mit állít és ezt Milyen történettel támasztja alá, vagy cáfolja meg.

De valóban ennyi elég egy jó nyitáshoz? Természetesen nem.

Második lépés: A Zsáner létezik

Jogos lehet a kérdés; ha tudja az író, hogy mit akar írni, akkor miért fontos tudni, hogy milyen zsánerrel akar dolgozni? Nagyon egyszerű: mert a zsáner fogja meghatározni a célközönséget. Igenis az írónak tudnia kell, hogy kiknek szánja a művét, különben csak vaktában fog lövöldözni a nézők/olvasók után, arról is nem is beszélve, hogy a zsáner fogja meghatározni milyen marketing startégiával fog előrukkolni.

Nézzük sorba;
- hányszor volt már az, hogy egy adott könyv/film azért nem tetszett, mert nem azt kaptad, amit a beharangozó alapján vártál?
- Hányszor hagytál félbe valamit csak azért, mert félúton zsánerváltás történt? (pl. Romantikus sztorit vártál, de a sztoriban aztán nagyobb szerepet kapott a világmegmentés?)

Ilyenkor nézőként/olvasóként bosszúsan morgunk, amiért felültettek minket a marketinggel és megfogadjuk, hogy soha többé nem csinálunk ilyet. Innen már csak egy lépés, hogy inkább letöltjük a filmet/könyvet, mert "mi van, ha ismét csalódunk és pénzkidobás lesz egész?"

A zsáner tehát nem más, mint egy előzetes ígéret a célközönség felé, így mindennél fontosabb, hogy az író tisztában legyen vele pontosan kiknek ír és melyik csoportot akarja becélozni a sztori-ötletével.

De ejtsünk egy fél szót a zsánerkeveredésekről is.

Mostanában sok helyen látom, hogy a filmek, játékok, könyvek a zsánerek keveredésével kísérleteznek ezzel próbálva minél nagyobb célközönséget bevonzani. Alapvetően ezzel szerintem nincs probléma, hiszen ezért van az alkotói szabadság, hogy új dolgokat fedezzünk fel, új dolgokat hozzunk létre. 
Na de mi van akkor, ha két főzsánert akarunk keverni? Mi van akkor, ha én humoros-horrort, vagy romantikus-horrort, vagy fantasztikus sci-fit akarok írni? Vagy mi van akkor, ha én egy főzsánert (pl. romantika) és egy alzsánert (pl. dark fantasy) akarok keverni?

Egyesek szerint összedől a világ és eretnekséget követek el, de összeségében csak egy lehetetlen küldetésbe kezdek és bele fogok bukni. Ez utóbbi gyakoribb, mert - már kémia órán is tanultuk - két erős elem keveréke vagy semlegesíti egymást, vagy robban. Ez a zsánereknél sincs másként.

Harmadik lépés: 10 perced van

A horgok tehát olyan jelenetek, amikre nincs azonnali magyarázat, de már előre jeleznek egy problémát és utalnak rá, hogy történni fog valami, hogy az a probléma megoldódjon.

Regényíróknál ezt "5 perces szabálynak",vagy "Első Oldalnak" hívják, vagyis max. 5 perc olvasási idő alatt, vagy már rögtön az első oldalon el kell szórni azokat a momentumokat, amik a főkérdéseket elültetik az olvasóban.

És most lássuk a Witcher 3. évadának írói hogyan teljesítették ezt a három pontot!

Első lépés: Mit vezetett fel a 3. évad első része?

Abban biztosak lehetünk, hogy a Witcher sorozat eddigi nyitásai mindig előrevetítettek valamit. Az első évad főtémája Ciri és Geralt találkozásáról szólt és egy minden elsöprő háború eljöveteléről. A második évadban nyomatékosították a nézőben, hogy az Igazi Nagy Háború elkerülhetetlen és Ciri ebben a harcban még mindig kulcsfigura, miközben Geralt próbálja őt megvédeni és felkészíteni a túlélésre. Közben láthattuk Geralt és Yennefer háttérben húzódó szerelmi szálát is, ami kis fűszert adott a dark-fantasy-s, komor világképnek.
Ezek alapján a nézők joggal ültek tűkön, hiszen az eddigi részek alapján tudták, hogy közeleg egy háború és a háttérben futó sötét ármányok csak növelni fogják a téteket.

Ezzel szemben az első rész nem szólt másról, minthogy az eddigi szereplők megpróbálnak családként együtt működni. Előtérbe került Geralt és Yennefer szerelmi szála, amit alátámasztottak azzal a ténnyel, hogy Ciri a fogadott lányuk, akit bezárt hercegnőként védelmeznek, mert meg kell védeni a sorsától. Közben láthattuk, hogy a Tündék és az emberek is folyamatosan Ciri nyomában vannak, mert a nyomában kell lenniük.
És így telt 60 perc a néző életéből.

Ugyanakkor a Premissza ordított a képkockákról: "Harcolj azokért, akikhez tartozol". Ez önmagában egy nagyon jó üzenet, de a nézőnek elég egyszer hallania, hogy felfogja. Erre elegendő kb. 20 perc. Az unalomfaktor ott kezdődött, hogy ezt az egy tételt 60 percig nyújtották el és ebben az egy órában senki nem csinált semmi mást, minthogy ezt a tételmondatot ismételtették el a szereplőkkel újra és újra. 

Második lépés: A Zsáner

A Witcher alapzsánere a dark-fantasy, tele szörnyekkel, veszélyes, nagy árat követelő varázslatokkal és olyan helyzetekkel, amiket még nagy harcok árán sem lehet megnyerni.
Geralt az első évadban menekült az elkerülhetetlen elől, hogy maga mellé vegyen egy gyereket, akinek jobb jövője is lehetne. A 2. évadban elpusztult minden, amit otthonának, menedékének hívhatott, és a végsőkig abba a halvány reménymorzsába kapaszkodott, hogy Cirit megóvhatja a Sorsától.

A 3. évadra ez a belső vívódás elhalt és a helyét átvette a romantikus történetekből jól ismert "Veled kellene lennem, de nem lehet, mert csak így védhetlek meg". Az a dark-fantasy, ami az emberi esendőségre és a mágiával átformált Sors legyőzésére építkezett, most habkönnyen bocsátkozott párkapcsolati problémákba és szappanoperákat idéző fordulatokba, végig azt az üres frázist mantrázva, hogy "Ciri meg fogja változtatni a világot!".

A Witcher 3. évadának nyitása tehát egy romantikus fantasy lett és ebből a két, erős zsánerből a romantika jött ki győztesen. Az érzelmek legyőzték a szörnyeket, a nehéz, világformáló döntéseket és az egész a karakterek belső vívódásaira zsugorodott.

Harmadik lépés: Az első 10 perc

Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben z első részben nem voltak érdemi horgok és az első 10 percben a nézőnek nem voltak kérdései. Mondhatjuk, hogy az első rész lassan építkezett, de van az a szint, ami már a nézőnek is túl lassú. Az írók sajnos elkövették azt az amatőr hibát, hogy mindent harccal és sehová sem vezető beszélgetéssel akartak megoldani, bevetve a Látvány kártyát.

Lássuk be, ez nem működik. Ha az első jelenetben harcolni kell, azt még megértik a nézők, ha a következőben odébb kell vonulni, még azt is. De ezután kell valamilyen momentum, amire a néző felkapja a fejét. Egy váratlan cselekedet, egy új, mindent átfordító információ, vagy bármi aminek súlya van és hosszútávon gondot okozhat a főhősöknek. Az írók mentségére szóljon, próbálkoztak, amikor behozták a Tűzvarázslót, aki Cirit kergeti, csakhogy miután a nézők tudták, hogy sok mindenki kergeti a főhősöket, hiszen ezért költöznek mindig más helyre, ez nem okozott túl nagy meglepetést.

Játék a szituációval

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a Witcher 3. évadának nyitása egyik felsorolt tételnek sem felelt meg és mint az várható volt, ezért sokak fújtak is rá. Ugyanakkor volt annyi haszna, hogy sorra vegyük mi kellhet egy jó nyitáshoz és vajon hogy lehetett volna jobban megoldani.

Az én meglátásom szerint semmi baj nincs a premisszával, a hovatartozás kérdésével korábban is már sok mű foglalkozott és alapvetően illik a Witcher állandó létbizonytalanságban úszó világába. A kérdés inkább az, hogy ezt az állítást hogy máshogy lehetett volna megragadni.

Maradjunk az eredeti nyitásnál, amiben néhány fura figura keresi Geraltot.
- A helyszín eredetileg egy pajtából kialakított bolt volt, ami mögött aztán ezek a harcosok összecsapnak a Vajákkal, és az őket vezető nemes feje lassítva hullik el utoljára. Ez túl zárt tér és vizuálisan sem volt más haszna, mint bemutatni, hogy Geralt tud harcolni.

Most ezt nézzük meg más beállításokkal:
- Mivel a zsáner továbbra is dark-fantasy (vagyis a Fantasy szabályait követve egy új világot hivatott bemutatni) rakjuk ezt a boltot egy piacra. Ugyanúgy ott vannak a harcosok, a velük érkező nemes ugyanúgy Geraltot keresi, a boltos ugyanúgy félve sandít az utca felé.
- Az üldözők ugyanúgy megtalálják Geraltot, ám ezúttal egy Hirdetőfal előtt, ahol épp pár szörnyvadász felhívást tép le - ezzel utalunk a korábbi részekre és arra, hogy Geralt még mindig Vaják, vagyis elsődlegesen a szörnyek megöléséből él.
- Geralt morog, amiért ez a harc csak gondot okoz, ráadásul senki sem fizeti ki neki a most következő vérontást.
- Rövid csatározás, amiből Geralt győztesen kerül ki, ám a nemes nyakából a végső vágásnál leesik egy medál.
- Geralt felveszi és amikor felismeri a jelképet bosszúsan közli, hogy "P@csába!".
- Logó.

Ez láttán a következő kérdések merülhetnek fel a nézőben:
- Ki volt az üldöző, akit nem kellett volna megölni?
- Valójában miért akarta megtalálni a Vajákot?
- Mi volt a medálon?
- Milyen következményei lesznek annak, hogy a nemes meghalt?

Pár, költözős jelenettel később kiderülhet, vagy még inkább említést kaphat az, ami az ezt követő részekben is ott van: mindenki a magáénak akarja tudni Cirit, ezért azt nyújtják, ami ezekben a vészterhes időkben a legnagyobb erőt adja; a biztonságot. Ehhez követeket küldenek Gerálthoz, hogy adja át nekik Cirit, tehát a medál egy követet jelölt, akinek megölése további bonyodalmakat okoz majd főhőseinknek.
Ugyanakkor később az itt felvezetett biztonságért harcol majd Yennefer a boszorkányok szövetségével, és ezért a biztonságért harcol majd Geralt is a pártatlansága révén. Ciri pedig a két ellentétes vélemény és a világot alakító Sorsa súlya alatt kell, hogy megtalálja, vagy még inkább létrehozza azt, amit ő biztonságnak, otthonnak hív. Innentől a kérdés még inkább adott; Van-e olyan hely, ahová a három főhős igazán tartozhat, vagy a biztonság nem több egy illúziónál? És harcolhat-e valaki azokért, akikhez tartozik, akik ezt a biztonságot megadják neki?

Összegzés

Tehát elmondhatjuk, hogy egy jó nyitáshoz nem elég csak elkezdeni valahol a történetet. Szükség van arra, hogy átlássuk mit akarunk, kiknek szánjuk és ezeket milyen irányadó kérdésekkel tudjuk felvezetni.
Így tehát, ha azzal akarunk kezdeni, hogy pl. a főhős álmodik, akkor tisztázzuk le magunkban, hogy mi van abban az álomban, ami később fontos lehet és ami meghatározó lesz a főhősnek (pl. jósálom)
Ha azzal akarunk kezdeni, hogy a főhős reggel felkel és elvégzi a napi rutint, akkor kérdezzük meg, hogy ennek a rutinnak milyen jelentősége lesz később (pl. időugró sztoriban a főhős napi rutinja fontos elem lehet).

A nyitás tehát a benne hordozott üzenettől lesz erős, és nem attól, hogy mennyire szép. Az első sorok/képkockák leírásai/látványvilága azonnal felvázolják, hogy milyen zsánerrel lesz dolga az olvasónak/nézőnek, a főhős első felbukkanása pedig egy azonnali képet fog róla kialakítani, hogy honnan fog kezdődni az ő története. Erre a kezdésre pedig max. 10 perc (íróknál 1-2 oldal) áll a rendelkezésre.